Bár Kalotaszentkirály nem számít kifejezetten szőlőtermő vidéknek, a szüreti bál hagyománya mégis évszázadokra nyúlik vissza. Az ünnep eredetét a Bánffy családhoz kötik, és nem annyira a szőlő betakarításához, mint inkább az őszi munkák lezárásához és a közösségi együttléthez kapcsolódik.
A szüreti mulatság központi szereplői a fiatal csőszpárok, akik látványos lovas felvonulás keretében, énekelve járják körbe a falut. A legények lóháton, a lányok pedig lovasszekéren vonulnak végig az utcákon. A résztvevők hagyományos kalotaszegi népviseletbe öltöznek, miközben kalotaszegi népdalokat énekelnek. Az utcákon mindenhol tömeg fogadja őket.
A másik látványos elem a szamár, amelyet maszkos, bohócnak öltözött legények, “maskarák” vezetnek. A szamáron egy fiatal fiú ül, aki mindenkit meghív az este tartandó bálba a következő tréfás versikével:
„Hetedhét országnak tudtára adatik,
hogy Kalotaszentkirályon a szüreti bál ismét megtartatik.
Akinek az idén nem termett szőlője,
jöjjön el a bálba, lakjon jól belőle.
Táncolhat, nótázhat, bort is ihat rája,
míg a fiatalság a bolondját járja.
Aki nem jön el a bálba, törjön el az ágya lába,
nőjön árvacsalán az udvarára.
Két szamár ül egymáson: a bohóc ül a szamáron.”
Az esti órákban a fiatalok újra összegyűlnek, hiszen a bál szervezése is az ő feladatuk. A vendégek érkezése előtt elvégzik az utolsó simításokat a fenyőágból és szőlőből készült díszítésen, amelyet már az előző este elkészítettek.
A bál hagyományos kalotaszegi népzenével veszi kezdetét, majd az éjszaka előrehaladtával lakodalmas és báli zenére vált. A kalotaszentkirályi szüreti bál nem csupán mulatság, hanem a közösségi összetartozás és a hagyományőrzés ünnepe, amely évről évre újra életre kelti a múlt értékeit.
